Május 13-án 38-an indultunk „Tavaszköszöntő Vidraparki túránkra”. A község központjából a Kislábodi úton haladva a Rinya-hídnál tértünk le a patak partjára és északra fordulva rövidesen elértük a tőzeg tavakat.

Első megállónk az a hely volt, ahol a patakon egykor fahíd állt, s ahol történelmi írások szerint a török hadak sövényhidat verve keltek át a Lábodi-Rinyán és Babócsa ostromára indultak.

Innen pár száz méterre az egykori Csire-malom helyénél pihentünk meg. Egykor három vízimalom is működött a Lábodi-Rinya partján. Ezekből a Csire-malom és a Petes-malom a Széchenyi család tulajdona, a harmadik pedig – a Sass malom – Hosszúfalú vízimalma volt. A megállóhelyünkön lévő Csire-malmot a visszavonuló németek 1944-ben robbantották fel. Maradványai még most is láthatók.

Itt csatlakozott hozzánk Balogh Márta a Petesmalmi Vidrapark vezetője, utunkon további túravezetőnk. A Csireberki tónál léptünk be a Vidrapark területére, melynek ez a szakasza csak kísérővel látogatható. Továbbra is a Rinya-patak mellett, a halastó töltésén haladtunk úti célunk felé.

A Rinya dél-somogy jellegzetes vízfolyása. Neve a Ronna, mások szerint a Reyna (renyhe) vagy a Rujna (szláv helységnév) szóból ered. Ezek közül talán a renyhe (lassú folyású) szóból származtatott név eredet áll legközelebb a Rinya természetéhez, hiszen a Rinya valóban egy lassú folyású, régen mocsárral övezett vízfolyás. A Lábodi-Rinya ág Csököly, Mike alatt ered és Rinyaszentkirály után torkollik a fő Rinya ágba.

Utunkat a hármas zsilipnél kissé jobbra kanyarodva folytattuk Petesmalom felé. A vidraparkba vezető út utolsó halastava mentén régészek tárták fel azt a területet, ahol az avar korban még település állhatott, s ahol vasolvasztó kohók maradványait is megtalálták. A Rinya partján ma is található gyep vasércből ezekben az agyagból épített kohókban olvasztották a vasat, melyet szerszámok készítésére használtak.

A vidraparkban ma öt vidrát nevelnek, melyek idővel visszakerülnek természetes életterükbe. Érkezésünkkor kifutójukban lustálkodtak, de délidő lévén az ebédjüknek szánt keszegek látványára gyorsan felélénkültek. Öröm volt látni vadásztudományukról szóló bemutatójukat.

Célba érkezés után rövid pihenő következett. Bizony jól esett a pihenés és a már előkészített zsíros kenyér parti. Aki kíváncsi volt az pihenés helyett átsétálhatott a Petesmalmi vadászházba, melyet SEFAG Zrt. 2013-ban építtetett újjá. Megcsodálhatta a vendégház trófeáit, Studinka László emlékszobáját.

Délután két óra volt már amikor utunkat Homokpuszta felé irányítva hazaindultunk. A visszafelé  kicsit hosszabbnak tűnő úton négy órakor megérkeztünk túránk kiinduló pontjára. A kör bezárult, s minden résztvevő kellemes élményekkel gazdagodva, fáradtan térhetett haza.

 

A túra bővebb képanyaga az alábbi linkre kattintva érhető el.

Művelődési Ház IKSZT Facebook – “Tavaszköszöntő Vidraparki túra” 2017